ELKÖLTÖZTÜNK!!!!
-
-
Új címünk: http://kastlalumni.eu/

A DUNA TV Kastl Pünkösdi Jubileuma alkalmából forgatott filmje

A Pünkösdi Jubileumi Ünnepségről

Meghívó a Kastli iskola 50 éve című film bemutatójára
A DUNA TV Kastl Pünkösdi Jubileuma alkalmából forgatott filmje
Köszönet a Burg Kastl Pünkösdi Jubileum segítöinek
Kedves kastlisok, kedves barátaink! - Fedor Aliz üzenete
Éva néni: Becsukott a magyar gimnázium - Gondolatok a 2008 Pünkösdi Jubileummal kapcsolatosan
MaJa körlevél - Kedves Kastlisok szerte a nagy világban!
Katona Ági levele
Pünkösd hétfő
A Pünkösdi Jubileumi Ünnepség résztvevőinek névsora
OSZTÁLYMEGBIZOTTAKAT KERESÜNK!!!

Eddig beküldött fotók a 3 napos ünnepségről a Flickr oldalán (Galambos Tamás, Márton Zsolt, Körbl Józsi, Tóth Zoli, Bor Ági, Szablinski Erzsi, Kövesdi János, Széchényi István, Czibulás Gábor, Aba-Nagy Zsuzsa, Szűcs Szilárd, Szöcs Eszter, Maczky Laci, Nagy Zoli és Szelestényi Zoli képei)
Galambos Tamás képei - Lupica (Czibur) Éva képei - Liz Riggen képei - Köhler Zsanett képei - Nagy Zoltán képei

Ha vannak még fotóitok, amit szeretnétek feltenni a közös albumba, vagy élménybeszámolók a Pünkösdi Ünnepségről, amit szeretnétek a blogba betenni, küldjétek el a bor.agnes@gmail.com címre

Köszönet a Burg Kastl Pünkösdi Jubileum segítöinek

Pünkösd elmúlt, s mindnyájan, volt diákok, tanárok és nevelök, vendégek, mindazok akik a Jubileumon részt vettek, hazamentek városaikba, országaikba, hazájukba. A vár kiürült, elcsendesedett. Kastlban, a faluban és a vár falai között minden pont olyannak tünik mint pár nappal Pünkösd elött….

Igen. Szépen, meghatóan szépnek sikerült a Pünkösdi Jubileumi Ünnepségünk, amellyel a Burg Kastl Magyar Gimnázium fennállásának 50. évfordulójára emlékeztünk meg. Az az Ünnepség, amelyet elsö alkalom hogy „mi diákok“ szerveztünk meg „magunknak“, azzal a céllal, hogy végérvényesen búcsút vehessünk volt iskolánktól felidézve évtizedes emlékeinket a vár falai közt, a ‚mi’ osztályaink és szobáink ablakai alatt, az ebédlöben, a szinpadon, ahol annyiszor jártunk, felléptünk és táncoltunk. Ott, azokon a helyeken ahol most, hirtelen, belénk nyilalt az a tudat, hogy talán utolsó alkalommal tesszük ezt meg. Az az Ünnepség, ahol búcsút vettünk Kastltól és hálánkat fejeztük ki nem csak lakosainak, hanem a bajor és a német államnak is, hogy nekünk volt diákoknak föleg az emigráció éveiben, de utána is, házat és hazát, vendégszeretetet nyújtottak 5 évtizeden keresztül.

Sokan, diákok is, volt tanárok és nevelök is, söt olyanok is, akik soha nem is jártak iskolánkba, segítettek önfeláldozóan, hogy felejthetetlenné tegyük ezt az (utolsó?) Ünnepségünket. Nem csak szervezésileg sikerült mindent idöben és a megfelelö módon talpra állítani (étel-ital szervezés több mint 600 személy számára, szinpad, fény és hang megteremtése, programpontok folyékony, surlódásmentes lebonyolítása, az összberendezés felállítása és elpakolása), hanem ezt egy olyan magával ragadó hangulattal és hozzáállással tettük, mintha még mindig egy osztályban, egy internátusban egy fedél alatt lennénk, 5,10,20,50 év után is. Pedig voltak köztünk olyanok is, akik 30-40 év óta nem voltak volt Alma Materükben, nem tudtak a volt iskolatársaikról (és éppen ezért, hogy valamilyen módon ennyi év után megismerhessék volt osztály- vagy szobatársaikat, egy ingükre szúrt button-ra kellett véssék nevüket és évfolyamukat).

Egy rövid mondatban összefoglalva: meghatóan szép volt.

Mint a Pünkösdi Szervezö Bizottság tagjai (Katona Ági, Müller Gyuri és Szilágyi Zoli) szeretnénk Nektek köszönetünket kifelyezni.

Elsö sorban szeretnénk Mindnyájatoknak megköszönni, hogy eljöttetek és testben – lélekben Kastlban együtt ünnepelhettünk, egymásnak örülhettünk, illöen búcsút vehettünk volt iskolánktól és….a jövöre nézve terveket szöhettünk!!!

Szeretnénk külön megköszönni mindazoknak az önfeláldozó segítségét, akik, idejüket és energiájukat nem kímélve az utolsó hetekben-hónapokban, de spontánul is a Pünkösdi hétvégen, lehetövé tették ennek az Ünnepségnek a kimagasló, különleges, egyedülálló és…szimpatikusan lelkesítö és meghitt mivoltát.

Már elöre is elnézéseteket kérjük, ha következö felsorolásból valakit is kifelejtettünk volna…..(ebben a korban már elöfordulhat…..)

Ott vannak azok, akik már az elsö perctöl kezdve, amikor 8 – 10 hónappal ezelött csak fejünkben és szívünkben megszületett egy Kastlban tartandó Ünnepség ötlete, mint fáradságot nem ismerö aktivisták, lelkesen segítettek ennek a látomásnak a megvalósításában; honapokon át rendszeres, heti 2-3 órás skype-olás 6-8 résztvevövel tette lehetövé a programm vázának felállítását és annak kitöltését: csak most döbbenünk utólag rá mi mindenre kellett gondolnunk, hogy idöben minden úgy nézzen ki, mintha a világ legegyszerübb dolga lett volna…. Az elsö vastapsot szívesen adjuk Nektek:

Bor Ágnes, Fedor Alíz, Tarnai Laci, Kontz-András Erzsi, Schmidt Karcsi, Fehér Pityú,…

2-3 hónappal Pünkösd elött már konkrétabb akciók indultak el, hogy minden idöben készen legyen. Szeretnénk megköszönni Nektek, akik kreativitásotokkal, szakmai tapasztalotok és összeköttetéseitek eredményes bevetésével, külön fénypontjai lettetek a különbözö Pünkösdi programok színes változatosságában:

Kolhanek Laci + felesége Uschi, akik a Catering Team-mel együtt, profimódon gondoskodtak arról hogy változatos ételek és italok kinálatával, senkinek nem kellett éheznie és szomjaznia két napon át. Hálásak vagyunk segítségetekért és bevetésetekért, hiszen láthattuk milyen irdatlan munka volt ezt elökészíteni és két napon át lebonyolítani! Éljen!

Pesthy Gábor, iskolánk (egyik) grafikusának, aki megalkodta a Jubileumunk logóját, amelyet sikerrel mutattunk be most Pünkösdkor. Gábor: külön köszönjük ihletedet! És azt is, hogy a logot az ALUMNI jelen és jövöbeli munkájának szántad.

Arz Manuela, akinek jóvoltából már honapokkal Pünkösd elött fényképeit és tabló felvételeit használhattuk kommunikációs tevékenységeinkben, hogy világszerte eljuttathassuk volt iskolánk képeit és arcait!

Kovács János + Pál: köszönjük a foci meccs megszervezését!!! Ráadásül még sikerült megverni, hagyományhoz hüen, a falusiakat 3:1-re.

Maczky Laci + Nagy Zoli, akik a diszkó és a farsang hangulatát az aulában Cecil jelenlétével idézték fel!!!

Szabó Iván, akinek a segítségével Táncházat rendezhettünk: Ivánnal közremüködtek Kaktusz Köln-böl és Marci Budapeströl; Nándi és Bea nagy lelkesedéssel segítették táncra serkenteni a jelenlévöket. Köszönjük Iván!

Durku Kecskési Csillának külön köszönet, hogy aktiválta a Regösöket, akik nagyon színessé tették fellépésükkel a belsö udvart!

Éva néninek köszönetünk, hogy összeállította magyarnyelvü ünnepi misénk/istentiszteletünk dalait és hogy zenével és orgonával kisért minket úgy belsöudvar diszünnepségén mint a vártemplomi istentiszteleten/misén. És mondhatnánk hogy már hagyományosan lelkünket megérintette a szép magyar népitáncdalaival a kórusban az orgona körül….

Jancsó Jeromos + Molnár Ottó + Kiss Ulrich –nak köszönetünk a közösen megtartott Mise / Istentiszteletért, amely, egységes szellemü igehirdetéssel és Úrvacsora keretében, csúcsát képezte a diszünnepségünknek! Mélyen érintettek Mindnyájunkat közösen elhangzott szavaitok!

Utolsóként, de nem utolsó sorban szeretném azoknak az élharcosok nevét hálával idézni, akik végeredményben lehetövé tették azt, hogy a Jubileum
folyékonyan zajlodjon, azzal hogy –nem egy közülletek spontánul és felkérés nélkül-

· segített felépíteni a színpadot és még zászlórúdat is ‚faragott’ è köszönjük, Dávid

· segítettetek (elöször kitisztítani, majd) kiszépíteni a termeket, lépcsöházat, bejáratokat, termeket, hogy megfelelö, illö és diszes környezetben tartsuk meg két napos Ünnepségünket

· elöször segítettetek felépíteni, majd –az Ünnepség végével- összeszedni és elraktni a több száz padot, asztalt

· segítettetek bámulatra méltó kitartással órákon keresztül mosollyal de könyörtelenül behajtani az érkezöknél a belépödíjjat, egyuttal felvenni az adataikat, pecsétet nyomtatni tenyerükre vagy karjukra majd utra ereszteni érkezö vendégeinket

· kitartóan segítettetek T-shirt, évkönyv, levelezölap vagy Koldusdiák és Alma Mater eladásban

· segítettetek a MaJa (Múlt a Jövöért Akció) ismertetésében

Szilágyi Zsuzsi, Tarnai Laci Ágija, Berdefy Lili, Áts Ildikó, Áts Attila, Aba Zsuzsa, Aba Pista, Takács Gabi, Dezasse Miki, Winnetou, Dóry Csaba, Márton Zsolt, Makránczy Attila, Tóth Zoltán és Júlia, Kiss Ildikó, Szablinski Erzsi és Wanda, Pajtényi Marika, Dobos Gyula, Csatlós Rozi és Lucy, Kollarits Gyöngyi és még az a sok önkéntes kéz + mosoly, amelyek felejthetetlenné tették a közösen eltöltött napokat….

Vicente-nek köszönet, hogy vállalta a tanácsadói, segitökész fuvarozó szerepet.

Pouran-nak köszönet és hála. Eleitöl kezdve egészen végig úgy segített nekünk és úgy élte át ezeket a napokat, mintha velünk járt volna egy osztályba a Burg Kastl Magyar Gimnáziumban. Máris közénk tartozik.

Nem tudnánk köszöneti sorainkat úgy befeljezni, hogy ne tennénk említést AVICENNA-ról és Dr. MirzaHosseiniröl, a kastl vár új háziuráról, aki már honapokkal ezelött, mihelyt tervünkröl és kérelmünkröl értesült, teljes mértékben és egy nevelö és tanár ember igazi lelkesedésével minden lehetöséget megadott nekünk, hogy volt iskolánk falai közt, levegöjét és hangulatát magunkba szíva, Ünnepségünket megtarthassuk. Köszönjük!

Pünkösd elmúlt, mindnyájan hazamentünk városainkba, országainkba, otthonunkba... A vár kiürült, elcsendesedett. Kastlban, a faluban és a vár falai között minden pont olyannak tünik mint pár nappal elötte….

MI DIÁKOK akik ott voltunk, azt hittük, hogy gyorsan napirendre térünk, miután két napig –sokan a szervezöségböl összesen 6 napig- birtokunkba vettük régi iskolánkat a Pünkösdi Jubileum alkalmából. Mióta hazamentünk mindnyájunkban tudatosodott az, hogy annak ellenére, hogy fizikailag volt Iskolánk, a Burg Kastli Magyar Gimnázium már nincs, mégis lelkünkben sikerült azt a lángot újra fellobbantani, amelyröl tudtuk hogy volt, de már azt hittük, hogy kialudt….A Kastl vár falai belénk öntötték és sugározzák továbbra is azt a közösségi érzést és eröt, amely 50 éven keresztül és a jövöre nézve ezek után is bennünket jellemez és összetart…. Ezért is hálásak lehetünk…

Szeretettel

Katona Ágnes + Müller György + Szilágyi Zoltán
A Pünkösdi Jubileum Szervezö Bizottság tagjai

Kedves kastlisok, kedves barátaink!

Kedves kastlisok, kedves barátaink!

A Kastli Alumni Közösség e.V., az idei pünkösdi találkozó szervezőbizottsága és az újonnan megválasztott vezetőségünk nevében szeretnék Hozzátok, régi kastli diákokhoz szólni.

Nagy örömmel olvastuk és olvassuk soraitokat, melyekben elismeréssel  és köszönettel nyilatkoztok a pünkösdi jubileumi találkozóról. Ez nekünk, a szervező Alumni tagoknak, óriási elégtétel, hiszen az elején igencsak megvoltak a kételyeink afelől, hogy vajon sikerülni fog-e  elegendő számú  iskolatársat motiválni erre a rendezvényre, nem beszélve arról, hogy egyáltalán megtudjuk-e majd ismét élettel tölteni az öreg, most már teljesen üres  kastli várat.  Hála Nektek, akik minden elvárást felülmúló számban eljöttetek, ez  teljes mértékben sikerült! Tehát mi is köszönettel tartozunk mindnyájatoknak, amiért hívogató szavainkra ilyen pozitívan reagáltatok! Köszönjük a sok vidámságot, a hihetetlen jókedvet, a programokban való  aktív részvételt, a sok spontán segítő kezet! Köszönjük, hogy elhoztátok családtagjaitokat, hogy ők is részesedjenek a csodában s akik közül bizony többen is alaposan kivették a részüket a közös munkából! Nekik ezért egy egészen különleges hála jár!

De mindenek felett köszönjük a könnyeket…az elszorult torkokat,...a  meg-meg remegő arcokat,  a mély és bensőséges lelki élmény megannyi  megnyilvánulását! Mert ez a pünkösdi történet erről szólt, kedves iskolatársaink és barátaink, erről és nem másról! És ezt mindnyájan, mint egy egyszerre dobbanó szív, úgy tapasztaltuk közösen meg!

 Egy jó buli mindig egy szuper dolog,  ki nem szeret a  megfelelő  kaja-pia-zene mellett jó barátokkal mulatozni? De  a 2008-as Pünkösd  ennél többet tartogatott számunkra: felismerhettük  kastli szellemiségét!  Ennek a szellemiségnek sok megnyilvánulása is van/volt, de a legnagyobb talán mégis az összetartozás érzése. Mert Kastl köt! Kastl összeköti az 5 kontinensen szétszórt volt diákságot, s megteremti a csodát, amelynek pünkösdkor mindnyájan tanúi lehettünk: hogy másságunk ellenére is együtt tudunk nevetni és sírni, együtt tudunk mindnyájan egy nagy család lenni. Mégpedig őszintén, korlátok nélkül, szabadon, mert mikor együtt vagyunk, lélekben mindnyájan ismét egy kicsit diákok lehetünk! Ez pedig, főleg a mai világban, egy óriási és megfizethetetlen privilégium! De nemcsak privilégium, hanem erő is! Többek között a szükséges erő ahhoz, hogy a múltból jövőt varázsoljunk! Ahogy olvassátok! Kastl mortuus est, vivat Kastl!, …mondanák a jó latinosok!  Törüljük le könnyeinket és lássunk neki közös erővel a jövőt építő munkához!

Ahogy az már a közgyűlésen is elhangzott, Alumni közösségünknek eddigi eredményes munkája után, (hagyaték megmentése, törzsasztalok szervezése, DUNA TV-vel filmforgatás előkészítése, stb.) után számos terve, projektje van ennek a célnak ez eléréséhez. Ezekről a közeljövőben részletes informálni fogunk mindenkit; most csak röviden szeretném ismertetni ezeket a projekteket:

1)      Tárgyi hagyatékunk (tablók, könyvek, iskolazászlók, osztálykönyvek, fényképek,  faragások, kézimunkák, Koldus Diák-ok és más iskola újságok, stb.) végleges és méltó, muzeális környezetbe való letéteményezése Magyarországon, valamint Kastl történelmi és hagyományőrző szerepének megismertetése a mai magyar társadalom számára (2009 augusztus 20 körül)

2)      Iskola kirándulások, ahol alkalmunk lesz a hosszabb, kellemes és hasznos személyes együttlétekre. Ezekből két projektet máris elkezdtünk szervezni:

·         Utazás Kárpátaljára (2008 augusztus 21-töl 24-ig), ahol a munkácsi Szent István Líceum tanári kara és diákjai fognak minket kalauzolni.

·         Utazás Erdélybe (2009 Pünkösd), kastlis zarándoklat a híres Csíksomlyói

Búcsú-ra.

Már vannak jelentkezök mindkét kirándulásra!

3)      Kastlis törzsasztalok világszerte (a venéz, mint első tengerentúli törzsasztal,  már szervezés alatt áll!)

4)      A Múlt a Jövőért Akció (MaJA) – A kastli diákok jótékonysági kezdeményezése. Idei akciónk a munkácsi Szent István Líceum megsegítésére irányul. Segítsünk, ahogy minket is segítettek! Így mentjük át kastli szellemiségét  az ifjabb, szintén kisebbségben élő magyar nemzedékek számára.

5)      A kastli Magyar Gimnázium történetének hiteles dokumentációja

·         filmben (több sorozatos doku-film készítése).

·         könyvben (Koncz Lajos (2008) “…az írás megmarad – A Németországi Magyar Gimnázium története 1945-1956” könyvének folytatása lenne ez a könyv),

·         a “Tablók könyve” által, amelyben megörökítjük iskolánk összes tablóját.     

6)      Egy  Kastlis Ki-ki? (Who is who in Kastl?) kötet szerkesztése, mellyel nemcsak egy érték-közösség, hanem egy nemes értelemben megfogalmazott érdek-közösség is lehetünk, alma materünk 5 kontinensre kiterjedő, nagy értékű emberi tökéjét feltérképezve

7)      Kastli Szemináriumok - a kastli diákság évi szellemi és kulturális rendezvénye.

8)      Kastli honlap létrehozása. Jelenlegi blogunk mellett (http://kastldiakok.blogspot.com/ -amelyen most is minden fontos információt megtaláltok rendezvényeinkröl, munkánkról- nemsokára egy honlapot fogunk létrehozni, hogy  az információ és a kommunikáció még jobban müködjön közöttünk.

Amint látjátok, sok a tennivaló! De tudjuk és érezzük, hogy közös erővel nagyot tudunk alkotni! Erre hívunk sok szeretettel minden kastlis diákot! Ha úgy érzed, hogy valamelyik projektbe szívesen közreműködnél, jelentkezz, és mi boldogan fogunk fogadni sorainkba. Ha van valami bomba ötleted, ami nekünk nem jutott eszünkbe, jelentkezz és szívesen megvizsgáljuk annak kivitelezési lehetőségeit! Ha bokros teendőid miatt nem tudsz aktívan közreműködni, anyagi segítséged –kicsi vagy nagy egyaránt- mindig jól fog jönni.

És ha csak erkölcsi támogatást tudsz nyújtani, úgy azért is hálásak leszünk: gyere el a rendezvényekre, tartsd a kapcsolatot a kastlisokkal, add tovább az információkat! Ezzel is sokat segítesz!

Búcsúzásul hadd idézzük Tolvaly Feri költő iskolatársunkat:

“Kastl ott lesz, ahol  Kastl szellemiségében találkozunk Budapesten, szabad hazánkban vagy bárhol a nagy világban”.

 

Alumni e.V. nevében, régi kastlis barátsággal és szeretettel

Fedor Aliz (1963-68)

A pünkösdi jubileumi ünnepség szervezői:

Schmidt Károly, Bor Ágnes, Tarnai László, Müller György, Fedor Aliz, Katona Ágnes, Kolhanek László, Szilágyi Zoltán, Márton Zsolt

András Erzsébet, Schmidt Károly, Tarnai László, Müller György, Fedor Aliz, Katona Ágnes, Kolhanek László, Szilágyi Zoltán, Márton Zsolt

Éva néni: Becsukott a magyar gimnázium - Gondolatok a 2008 Pünkösdi Jubileummal kapcsolatosan

„Becsukott a Burg Kastli magyar gimnázium...“

olvastam az elmúlt esztendőben egy újság utolsó előtti oldalán, valahol a legalsó sorokban, minden méltatás, búcsúztatás nélkül, pedig egy tisztességes „Halotti beszédet“ megérdemelt volna.

Fejbevert az ismert ténynek ez a megfogalmazása. Valahogy hasonlóan közlik, ha pl. ...becsukott Mári néni szatócs boltja a szomszéd sarkon...

Aztán teltek-múltak a hónapok, síri csend a témáról. De valami zsongott a levegőben, hogy a búcsúztatás, a köszönet, a temetés még jön. Az elbúcsúztatása annak a fenoménnak, ami a magyar emigráció hatalmas tölgyfájává terebélyesedett, amit magyar gimnáziumnak neveztek, ami Kastlban az 50. esztendejét élte meg, de ami valójában 63 esztendős múltra tekint vissza. Vékony hajszálgyökerekből indult a teljes ismeretlenség csendjében magyar pedagógus szivek idealizmusából. (Nagy események kezdete sokszor a názáreti csend és névtelenség leple alatt adódik). Egy ilyen „hajszálgyökérnél“ 1945-ben én is jelen voltam, még mint diák, Lívia néni kezdődő iskolájában. Aztán novemberben szétváltak útjaink. Én hazakerültem szüleimmel, tanulmányaimat folytatni, befejezni. Lívia néni (Dr. Fekete Sándorné) tovább került Lindauba, Bauschlottba, Kastlba, ahol a kis falusi temetőben nyugszanak hamvai.

1956 újra nyugatra dobott az akkor már erősödő, lombosodó magyar iskola tövéhez, immáron tanári diplomával a zsebemben, Kodály örökségét hordozva a szívemben, egyenesen Lívia néni ölébe s rajta keresztül Ambrus Szaniszló atyai szeretetébe.

Két esztendős bauschlotti működés után (ott a JÁNOS VITÉZ-zel indúlt nótázásunk) 1959 őszén Kastlba jöttem. És aztán így kezdődött:

Szeptember első napjai voltak Az iskola bejárati lépcsőin ácsorogtam. Nézegettem az érkező diákokat s az előttem lődörgő ifjúságot. Egyszercsak feljött hozzám egy meglett korú fiatalember s kedves udvariassággal megkérdezte: „...a tanárnő az új énektanár?“ Igenlő válaszomra nagyon óvatosan folytatta: „...én 12.-es diák vagyok. Oláh János a nevem. Otthon már sokat népitáncoltam. Ha a tanárnő akarná, ketten összedobhatnánk valamit...“

Hát én persze, hogy akartam! Hamarosan meg is kezdtük az „összedobálást“. Első programja volt a „Nagypáros“, „Kónyi verbunk“, „Tápiógyőri“. Sajnos, Jánosnak a táncokhoz nem volt kottaanyagja. S ez volt az első bökkenő. János megpróbálta „pompás“ éneklő tudásával elénekelni a nótákat. Én megpróbáltam a dünnyögő hangok közül kihámozni a helyesnek vélt dallamot. S aztán már meg is kezdtük a toborzást. Eredményben nem volt hiba. Mindenki táncolni és énekelni akart. Mert ez a kettő akkor együtt ment, Tonband, hangszóró és egyéb gépzene hiányában. A táncokat a kórus kísérte.

A következő iskolaév 7 (hét) V. osztályos gyerekkel kezdődött. Nagy volt a probléma az akkori iskolavezetők körében, az utánpótlás miatt. Mi segítette ki az iskolát ebből a várható elnéptelenedésből, jövőtlenségből? A dal és a népitánc.

Elindultak a vendégszereplések. Európa komoly színpadjain: Zürichben a Schauspielhausban, Párizsban a Salle Pleyelben, stb., stb. Már a műsor szünetjében özönlöttek be hozzánk honfitársaink s árasztottak el kérdéseikkel: „...Csodálatos, fantasztikus! Hol van ez az iskola? Van-e még hely? Mikor vihetem a fiamat, lányomat?...“

Következő szeptemberben nagyobb teremben és több paddal kezdte az akkor már VI. osztály a tanévet és az iskola elkezdte fénykorának esztendeit.

Oláh János létrehozta, magasra emelte a tánccsoportot. Müller Gyuri tovább vitte, fejlesztette s átmentette mind a mai napig.

Ezen a pünkösdön az öregdiákok soha nem látott tömege érkezett Kastlba. Az érett gyümölcs érkezett vissza. Búcsúzni jöttek és köszönni és temetni és végleg BECSUKNI. Helyette az újra találkozás, újrakezdés örömének lettek bírtokosai. Mindent úgy énekeltek és táncoltak, mintha tegnap lett volna utolsó szereplésünk valahol Európában.

Érdekes módon senki sem dicsekedett nekem a saját karrierjének magas íveléséről, de szórták elém az unokáik fényképeit eme szavakkal: „...megtanítottuk ám őket magyarul!...

S itt újra éreztem, hogy nem csukták be a Burg Kastli magyar gimnáziumot.

A vasárnapi istentiszteleten közösen vallottunk hitet és szóltunk az Úrhoz a Miatyánk szavaival. A Himnusz, Szózat záró dallamaival sem ért véget a „nótázás“. A kóruson először halkan, majd mind bíztatóbban jöttek felém a kérések: „...Éva néni, még ezt a dalt, még azt a nótát...“ S a délceg Kossuth nótától a Csillagok, csillagok szépen ragyogjatok... énekig egymás után zendültek fel a régi dalok (és lent a templomban is bent maradt a hívő sereg és velünk együtt énekelt!).

A végin megjegyeztem: ...szeretném hinni, hogy az Úr, ott elől a tabernaculumban s odafenn nem veszi rossz néven ezt a sok nem templomi nótát. Erre valamelyikötök így válaszolt: „Ez is imádság volt.“

Igazat mondtál. Köszönöm!

Ahogy lefelé jöttem a kórusról, újra belém vágott a száraz hírközlés:

BECSUKOTT A BURG KASTLI MAGYAR GIMNÁZIUM

Valóban becsukott ???? Valahogy úgy érzem, hogy most nyitott ki ezen a csodálatos pünkösdön. Mert volt Kastli diáknak lenni nem nosztalgia, hanem FELADAT. Tovább vinni, amit kaptál. Unokáiddal énekeld a „Kis kece lányomat“ és a „Tiszán innen, Dunán túlt“ és karácsonykor a „Mennyből az angyalt“.

Nem háborúkat szülő sovinizmus ez, hanem az európai polgár gyökereit erősítő tiszta forrás, amiről Bartók énekel a Cantata Profana soraiban. Mert a gyökér fontos. Nélküle nincsen LOMB.

BECSUKOTT A BURG KASTLI MAGYAR GIMNÁZIUM ????

HÁT nem csukott be! Hanem kinyitott.

S hogy ez megtörténhetett, köszönet azoknak, akik ezt lehetővé tették!!!!

A jövő évi csíksomlyói találkozás reményében köszöntelek MINDNYÁJATOKAT.

Szeretettel

Éva néni